Miből gondolod, hogy neked tourette szindrómád van?

Megpróbálok írni egy kicsit magáról a betegség/tünetek felismeréséről. Nekem ez az egész nagyon régre vezethető vissza, egészen gyerekkoromra. Most 23éves vagyok, az első tünetek 5éves korom körül jelentkezhettek, legalább is amik megmaradtak egy-egy képkocka kiskoromról. Visszaemlékezve, nyílván akkor még senki sem tudta, hogy ez micsoda. Amire emlékszem, az az, hogy egfolytában nézegettem a talpamat, illetve ütögettem a talpam szélét. Igen ez így belegondolva viccesnek tűnik, de ez már ennek a tünetei voltak, a motoros tikkeknek. Mint az előző bejegyzésben leírtam, ezt hívják kicsit komplexebb motoros tikknek, amikor mozdulat/mozdulat sorok játszódnak le.

Ha nem olvastad volna az előző bejegyzésem, kedves érdeklődő, akkor összefoglalva leírom a tüneteket. 2 féle verziója van a tourette szindrómának. Motoros tikkek(mozgásos tikkek) és vokális tikkek. A motoros tikkek, a berögződött mozdulatok akár az arcon, például orrfacsarás, szemek mozgatása, szemöldökök mozgatása, arc ráncolása, de akár karok, vállak, lábak akaratlan rángatózásai.

Vokális tikkeknek minősül a külömböző hangadások, köhögés, hümmögés, krágokás és még sorolhatnám. Vannak ennek a betegségnek különböző úgymond cifrább verziói is, mint például kényszer cselekvések, ellenálhatatlan gondolatok egyes dolgok megtételére, de erről bővebben írtam az előző postban azthiszem.

Visszatérve a tourettem kezdetéhez, ezután a talpnézegetős-csapkodós történet után nekem homályos folt van, nem nagyon emlékszem, hogy utána lett volna-e valami. Elkezdtem az általános iskolát, ahol eléggé hiperaktívnak mondtak, és többször is elküldtek nevelési tanácsadóba, ezekre részben emlékszem, részben Édesanyám elmesélése alapján hallottam. Sok helyen olvastam, hogy a tourette szindróma párosulhat hiperaktivitással is, lehet ezért volt, lehet nem, nem akarok én mindent belemagyarázni. Ezekben az években nem igazán volt emlékeim szerint semmi tünet.

Általános iskola 4.-5. osztálya felé jelentkezett nálam először a motoros tikk úgy igazán, amikor is a vállam rángatózott. Nem igazán tudtam vele mit csinálni, mert magától jött. illetve visszatartani vissza tudtam, csak utána annál durvábban jön elő. Persze otthon nem tudták a szüleim se, hogy mi ez, szóval állandóan csak azt kaptam, hogy hagyd már abba, hagyd már abba. Jó oké, próbálom, de nem direkt csinálom.. :D Azután párosult hozzá nem sokkal később a hangadásos tikk is, lehet, hogy közrejátszott ebben a szüleim válása, már nem nagyon emlékszem, nem tudom pontosan belőni időben, hogy mikorra tehető ez. A hangadásos tikk hümmögésekben merült ki.

Iskola váltás volt aztán, Édesanyámmal és öcsémmel elköltöztünk, ekkor nem emlékszem, hogy nagyon lettek volna tünetek, talán volt egy kis szünet. Aztán középiskola elején újra előjöttek és akkor kezdett állandósulni. Nem tudom pontosan, hogy mi válthatta ki, mitől jöhetett elő megint durvábban. Onnantól kezdve végig kísér különböző formái mind a motorosnak mind a vokális tikkeknek. Csak, hogy pár példát felsoroljak a motorosból: Váll rángatása, kar rángatása, fej bólintás, fogak erősebb harapása, arc rángatása/húzogatása. Hangadásos tikkeknél pedig hümmögés, torokkal fura hangok kiadása.

Aki még nem találkozott ezzel az egésszel, a tünetsorokkal, azoktól gyakran hallom a kérdést, hogy "Csuklassz"? Én meg egyből rávágom, hogy igen, mert megkímélem mindkettőnket egy hosszú és unalmas magyarázkozástól, főleg ha az illető számomra ismeretlen. Vagy a másik kérdés ami még szokott lenni, hogy "Jól vagy, minden okés?". Nyílván sokan hülyének néznek, vagy kattosnak, de nekem sajnos ez a normális és természetes, és foglalmam sincs, hogy milyen lehet nyugodtan ülni és ingerek nélkül élni. De azért kiváncsi lennék rá, akár csak egy napig. 

Maga úgymond a felismerés, hogy ez egy létező betegség, és nem én vagyok a hülye, meg nem színlelek, akkor jött, amikor egy osztálytalálkozónk volt az első általános iskolás osztálytársaimmal, és egy osztálytársam megkérdezte, hogy te tikkelsz? Ott még nem értettem pontosan, hogy ez micsoda, szóval otthon mondtam anyának, és elkezdtünk utánajárni. Először Esztergomnál voltunk egy kórházban, ahol azthiszem kaptam egy papírt, hogy igen, ez tényleg tourette szindróma. Azután abbamaradt a kutakodás egy kicsit, mert mindenhonnan azt kaptuk, hogy ez gyógyíthatatlan stb...

Mindig újra és újra beleássuk magunkat, ha találunk valami nyomot, vagy friss hírt, külföldön ezzel kapcsolatban. Nagyon sok dolgot kipróbáltam már, volt amit hatásos volt, volt ami kevésbé. Ezekről mind írni fogok külön cikkekben. Röviden a felismerésről ennyit tudok csak írni. Bármi eszembe jut még erről, azt egy külön cikkben megírom.