Kedves idetévedt Olvasó!

Nem sok blogot vezettem eddig életemben, csak próbálkoztam vele néha-néha, de eljött az ideje, hogy megpróbálkozzak vele komolyabb szinten, elég sok embert érintő problémáról, amiről rengetegen nem is tudják, hogy mi is ez. Hátha nem adom fel a blogolást most 2 hét után. Egyelőre név nélkül szeretném vezetni a blogot, az írásaim alapján az ismerőseim / barátaim úgy is rám fognak ismerni, a többi olvasónak meg annyit szerenék csak elárulni magamról, hogy én egy 23 éves budapesti srác vagyok, lassan 10éve a tudatában annak, hogy tourette szindrómával élek. Erről az egészről szeretnék írni a blogomban rendszeresen, tanácsokat, ötleteket adva a többi embernek, aki hasonló dologgal küszködik a mindennapjaiban.

Megpróbálom a legelején elkezdeni, egy kis bevezetővel, úgy magáról erről az egész tourette szindróma dologról. Időnként elkap a hév és egyre jobban beleásom magam ebbe a dologba, mert nem hagy nyugodni, amíg nem találok rá megoldást, amitől el nem múlik teljesen. Kezdhetném olyan sablon dolgokkal, mint ami le van írva minden egyes tourette szindrómával foglalkozó oldalon (amiből sajnos elég kevés van magyar nyelvterületen, sőt, itthon nem is foglalkoznak vele nagyon, mivel mondhatni ismeretlen betegség ez hazánkban), mostanában nagyrészt amerikai cikkekből, írásokból tájékozódom, keresgélek ezzel kapcsolatban, de próbálok érthetőbb nyelven fogalmazni annak akit ez az egész dolog érdekel.

A tourette szindrómát a XIX. században Gilles de la Tourette fedezte fel ismereteim szerint, aki egy francia neurológus volt. Legalábbis ő publikált róla először. Főként a gyerekeknél szokott ez előjönni, ahogy ez nálam is történt, egészen kis koromban, de akkor még senki nem tudott erről semmit. Azt írják a tematikus oldalak ezzel kapcsolatban, hogy 21éves kor előtt szokott előjönni nagy részt, mely az emberek kis részénél elmúlik, de a gyakoribb eset az, hogy megmaradnak ám enyhébb formában. Elméletileg ez örökölhető betegség, ami nagy valószínűséggel nálam így van. Az előfordulási arányát is vizsgálták, és nagyobb arányban van jelen a férfiaknál, mint a nőknél.

Na de mi is pontosan a tourette szindróma és miről lehet megismerni?

Ez egy neurológiai alapú betegség, majd később fogok írni bejegyzést a tudományosabb hátteréről is, hátha valaki ezt olvassa és érdekli is. Több féle formája van a tourette szindrómának, pontosabban 2 részre lehet osztani. Nyersen megfogalmazva a mozgásos tikkek és a hangadásos tikkek. A motoros tikkek a saját példámon tapasztalva melyet majd ki fogok fejteni később, nagyon összetettek lehetnek és rengeteg félék. Van hogy időszakosan tart egy majd előjön egy másik és az előzőt elfelejti az ember. A másik része a hangadásos, ami nálam szintén előfordult illetve a mai napig előfordul kis "mennyiségben". Ez is nagyon sok féle lehet.

A leggyakoribb tünetek, (amiket sok ember észre sem vesz magán, de nyílván, ha valaki, akkor én látom valakin, hogy tikkel) arc izmok húzása, rángása, erős pislogások, orrfacsarás, fintorgás stb. A bonyolultabb verziói már a fejrángások, váll, láb, kar rángásokban merülnek ki, de vannak ennél komplexebbek is.

A hanggal járó tüneteknél általában krákogások, sohajtozások, hümmögő hangok kiadása, és egyébb cifrább dolgok is elő szoktak fordulni.

Extrém esetben akár káromkodások is előfordulnak önkéntelenül, amit én még csak maximum a South Parkban láttam még kiskoromban, Eric Cartmannél, az a bizonyos "Pisa a seggemből". De extrém esetnek minősülhet egy-egy káros kényszer cselekvés is, például magunk ütögetése, fejünk tárgyakba verése, de ilyenről még nem nagyon hallottam, csak olvastam, tehát elég ritka szerencsére.

Befolyásolhatja ezt valami?

Igen!! Nagyon is. Ezek a tünetek hullámzóan jönnek elő, van, hogy az ember nyugodt és semmi stressz nincs rajta, akkor ritkábbak és enyhébbek a tünetek, de ha valami kényelmetlen szituáció éri, vagy stressz alatt van, akkor nagyon fel tudnak fokozódni, és igen erősek és állandóak lehetnek. Nálam ez rendszeres volt, ha valami stresszes időszak következett, mint például egy érettségi.

Egy példát tudok felhozni, melyet a saját bőrömön tapsztaltam meg, hogy mennyire is befolyásoló ereje van a stressznek. Már tisztában voltam a tourette szindróma fogalmával, és kaptam is orvosi szakvéleményt róla. Előrehozott informatikai érettségim volt, és előtte való nap este kezdtem el rá egyáltalán csak elolvasni is a tételeket. Már egy jó pár éve nem volt vokális tikkem, de akkor este elkezdett előjönni (amit mai napig nem értek, mert informatikából mindig is jó voltam, szóval nem kellett volna ekkora stressznek rámnehezednie). Furcsa hangokat kezdtem el kiadni, már nem emlékszem pontosan rá, a torkommal adtam ki valahogy. Azután hosszú évekig meg maradt. Még ma is van egy minimális vokális tikkem, de már nem számot tevő. Egy másik példát említve, egy fiatalabb gyerek könnyen érezheti magát stresszes helyzetben illetve kellemetlenül, ha közösségben van, vagy éppen tömegközlekedésen, és megbámulják, esetleg kinevetik, csúfolják. Ez nagyon ártalmas tud lenni, mivel ilyenkor az ember megpróbálja visszatartani, es ha sikerül is, utána később sokkal erősebben és sűrűbben jön ki. Felnőttebb korára az ember ezt már könnyebben kezeli, illetve próbál nem foglalkozni az emberek véleményével, hisz semmit se tudnak rólad.

Jár ez mással is?

Igen! Nagyon is befolyásolhatja. Ezek a tünetek hullámzóan jönnek elő, van, hogy az ember nyugodt és semmi stressz nincs rajta, akkor ritkábbak és enyhébbek a tünetek, de ha valami kényelmetlen szituáció éri, vagy stressz alatt van, akkor nagyon fel tudnak fokozódni, és igen erősek és állandóak lehetnek. Nálam ez rendszeres volt, ha valami stresszes időszak következett, mint például egy érettségi. Ha jól emlékszem nagyon sokáig nekem nem volt hangadásos tikkem, de egy informatika érettségi előtt nagyon rástresszeltem az egészre, mert előző este kezdem el tanulni a tételeket vizsga előtt, és akkor jelentkezett nálam hosszú évek után először megint a hangadásos tikk, amit nem is tudok már mihez hasonlítani. A torkommal adtam ki valamiféle hangot. Szóval igen, a környezet nagyon tudja befolyásolni az egészet. Sok ember kényelmetlenül is érezheti magát egy-egy szituációban, például ha ülsz a tömegközlekedésen, és valaki bámul. Te próbálsz koncentrálni arra, hogy visszatartsd, mert nyílván az emberek nem tudják, hogy mi ez, és esetleg furcsán néznek vagy kinevetnek. Na ettől méginkább erősebb lehet, ha épp nem abban a pillanatban, de utána nem sokkal. Szóval rengeteg dolog befolyásolhatja tényleg.

Sok embernél kényszergondolatok is fellépnek, ezek szerencsére engem nagyon elkerülnek. Olvastam sok helyen olyat, hogy vannak olyan emberek, akik például tiltott dolgokra gondolnak, amit legutóbb olvastam, pl vészjelző kényszeres megnyomása, tárgyak széttörése. Olvastam kényszeres takarítási késztetésről, hát ez nálam nagyon nem áll fenn :DD

Hogy alakulhat ki?

Ez egy borzasztóan jó kérdés. Senki sem tudja, nagyjából egylőre csak találgatnak az ezzel foglalkozók, a körülbelüli helyét tudják csak, hogy hol lehet a baj. Felléphet öröklődési tényező is, ez biztos. Eddigi kutatások alapján arra gyanakszanak, hogy bizonyos agyi neurotranszmitterek nem megfelelően működnek. Nagyon sokféle cikk van erről, de nincs konkrét magyarázat, legalábbis én még nem nagyon találtam eddig, viszont pár napja rátaláltam egy 2014es amerikai cikkre, ami nagy reménységet adott, de erről majd írok a későbbiekben. Azt mondják az okosok, hogy a legtöbben a dopamint, a szerotonint és a noradrenalint teszik felelőssé a kórkép kialakulásáért.

Kezelési lehetőségek

A jelenlegi állás szerint, sajnos egyelőre gyógyíthatatlan ez a betegség, mivel nem találták meg még a pontos okát. Csillapítani viszont lehet a tüneteket, ezekről fogok írni különböző cikkekben, hogy milyen utat jártam be eddig, a helyekről ahol voltam, gyógyszerekről amiket szedtem.

Röviden és tömören ennyit szerettem volna írni bevezetőnek, hogy akit érdekel, egy pontosabb képet kapjon erről, a nem is olyan ritka betegségről.