A sorozat következő részében a második gyógyszerről fogok írni, amit szedtem. Az előző cikkben vétettem egy kis hibát, melyet már javítottam, a legelső gyógyszer aminek a mellékhatása az állkapocs görcsök voltak, az a Haloperidol nevezetű, és nem a Triapidal. A másodikről ebben a cikkben fogok írni. Anyukám előkereste az összes leletemet ami ezekkel kapcsolatos, és a hétvégén végigfutottam őket. Elég sok helyen megfordultam már azok alapján :D

Esztergomban voltunk neurológián azt hiszem, amikor először megállapították a tourette szindrómámat "hivatalosan" is. Itt az orvos felírt nekem egy Triapidal nevezetű gyógyszert, mely szintén antipszichotikum. Elkezdtem szedni az előírt mennyiséget, azt hiszem napi 1 tabletta volt 2 részre osztva, de majd megnézem, hátha megtalálom annak is a papírjait. Ennek a gyógszernek különösebb története nem volt, szedtem 1-2 hónapig, de semmi hatást nem fejtett ki rám. Mivel nyugtató gyógyszer ahogy olvastam, más dolgot nem ért el, csak azt, hogy állandóan aludni akartam. Véletlenszerűen, ültem órán, nagyon rám jött a fáradtság, és egyszerűen bealudtam az egyik pillanatról a másikra, és mivel dupla óránk volt, ezért átaludtam az egészet. Hazamentem az iskolából, lefeküdtem aludni, utána elmentem edzésre, hazaérve egyből feküdtem le aludni. Szóval ezidő alatt 90%ban az alvásról szólt az életem kb. Utána abbahagytam szépen lassan a szedését, mert nem láttuk semmi értelmét, tehát mentünk a következő helyre a következő gyógyszerért. Pár éve eljutottunk a Semmelweis Egyetem Ritka betegségek intézetébe, ahol kipróbáltam még 1-2 gyógyszert, és utána abbahagytam az egész gógyszerezésdit, mert rájöttem, hogy nem éri meg ez a sok szenvedés emiatt. Esetleg elmúlnak a tikkjeim, de egy gyógyszer miatt nem vagyok/nem leszek önmagam, és ez nem igazán éri meg. A következő gyógyszeres kezelések irományomban egy olyan gyógyszerről fogok írni amely egy kis ideig fényt mutatott az alagút végén.